A hátfájás a hasonló megnyilvánulású betegségek és kóros állapotok nagy csoportjának tünete, a modern egészségügy egyik legégetőbb problémája, a hátfájás kezelése nehéz feladat.
Bár a fájdalom a gerinc bármely részén előfordulhat, a leggyakoribb hely a hát alsó része - kutatók szerint az ágyéki fájdalom előfordulása eléri a 76%-ot a felnőtt lakosság körében.
A statisztikák szerint 1 éven belül az emberek körülbelül 80% -a panaszkodik legalább egy fájdalomrohamra a hát alsó részén, és a következő 12 hónapban 75% -uk tapasztalja a fájdalom szindróma visszaesését.
A fájdalom szindróma típusai és megnyilvánulásai
A hát érintett szegmensétől függően a fájdalom szindróma nyaki, középső (mellkasi fájdalom), deréktáji fájdalomra (ágyéki fájdalom) vagy coccydyniára (a farokcsont vagy a keresztcsont fájdalma) oszlik.
Egy több európai országból érkezett, 46 ezer önkéntes bevonásával készült tanulmány eredményei szerint a gerinc különböző részein jelentkező krónikus fájdalom a lakosság 24%-ára, az ágyéki régióban - 18%-ra, a nyaki fájdalom pedig a lakosság 8%-ára jellemző.
A fájdalom időtartama akut - legfeljebb 12 hétig tart, vagy krónikus - több mint 12 hét.
A fájdalom lehet tompa vagy lövő, néha égő és bizsergő érzés jelentkezik. Egyes betegségek tünetei a gerinc érintettségétől függően a karokra és a kezekre, a lábakra vagy a lábfejekre is kiterjednek. A felső és alsó végtagok zsibbadása vagy gyengesége egy másik lehetőség a hátfájás kísérő megnyilvánulásaira. Egyes gerincfájdalom-szindrómában szenvedő betegeknél bizonyos mozgások korlátozása vagy fokozott fájdalom bizonyos testhelyzetekben is megfigyelhető.
Hátfájás: miért történik?
A vizsgálat során nem mindig lehet meghatározni a hátfájás közvetlen okát, ilyenkor a fájdalmat „nem specifikusnak” vagy „mechanikusnak” nevezik. Ennek a fájdalomnak az oka az izom-csontrendszer kóros elváltozásai, de a nyaki, mellkasi, ágyéki és keresztcsonti ideggyökerek károsodása és a gerinc specifikus betegségei nem figyelhetők meg - a fájdalom szindróma ezen altípusa a betegek 98% -ában fordul elő. Az alapbetegség miatti másodlagos fájdalom az esetek körülbelül 2%-át teszi ki.
A nem specifikus hátfájás a következő jellemzőkkel rendelkezik:
- hajlamos a testhelyzettől függően javulni vagy rosszabbodni – például a beteg jobban érzi magát ülve vagy fekve;
- a fájdalom gyakran súlyosbodik a mozgással;
- a támadás hirtelen kialakulhat vagy fokozatosan fokozódhat;
- Néha a hátfájás a rossz testtartás vagy valami kínos emelés eredménye, de gyakran nyilvánvaló ok nélkül jelentkezik;
- okozhatja kisebb sérülés, például szalag- vagy izomficam;
- stressz vagy túlmunka után jelentkezhet, és általában néhány héten belül javulni kezd.
A nem specifikus hátfájás kialakulásának kockázati tényezői:
- nehéz fizikai munka;
- a test gyakori hajlítása és hajlítása;
- nehéz tárgyak emelése, különösen nem megfelelő pozícióból;
- ülő életmód;
- ipari hatások, például vibráció;
- terhesség;
- életkorral összefüggő változások a mozgásszervi rendszerben.
Az akut fájdalom fiziológiai jelentőséggel bír, mivel egy kedvezőtlen tényező akut hatását jelzi.
Az akut hátfájás leggyakoribb okai a következők:
- a gerinc különböző struktúráinak sérülése;
- spondylolisthesis - a csigolyák egymáshoz viszonyított elmozdulása;
- isiász – az ülőideg (az emberi test leghosszabb és legszélesebb idege) gyulladása, amely a hát alsó részétől a lábig terjed
- cauda equina szindróma - az idegrostok összenyomódása a gerinccsatorna alsó részében;
- bordaközi neuralgia - az interkostális idegek ideggyökereinek összenyomódása vagy irritációja okozza;
Fontos megjegyezni, hogy az akut fájdalom a rendellenesség kezdetét jelzi, míg a krónikus fájdalom ezt a kóros hatást rögzíti, és egy kialakuló rendellenességre emlékeztet.
A krónikus hátfájást okozó állapotok a következők:
- csigolyaközi lemez elmozdulása vagy prolapsusa;
- autoimmun ízületi betegségek, például spondylitis ankylopoetica (a gerinc ízületeinek duzzanata);
- radiculopathia - a gerincvelőtől az izmokhoz és ízületekhez vezető idegek gyulladása és degenerációja;
- a gerinc ízületeinek különböző eredetű ízületi gyulladása és arthrosisa.
- fertőző folyamatok (például meningitis, tuberkulózis);
- belső szervek betegségei (hasi aorta aneurizma vagy nőgyógyászati patológia);
- metasztázisok vagy bizonyos ráktípusok, például mielóma multiplex, a csontvelőrák egyik altípusa.
A hátfájás szindróma diagnosztizálása
Ahhoz, hogy megértsük, mi a teendő a súlyos hátfájással, mindenekelőtt tanácsos meghatározni annak okát. A pontos diagnózis a kulcsa egy jól kidolgozott kezelési tervnek.
A beteg panaszainak, anamnézisének és a tünetek jellegének alapos vizsgálata után az orvos képalkotó vizsgálatokat és funkcionális vizsgálatokat írhat elő a diagnózis megerősítésére.
- A gerinc röntgenfelvétele degeneratív betegségek és törések kimutatására használják.
- Számítógépes tomográfia részletes keresztmetszeti képeket nyújt a gerincoszlopról, még a csontok finom elváltozásait is megmutatva.
- Mágneses rezonancia képalkotás A szövet és a csont szerkezetét egyaránt mutatja, és az elcsúszott vagy porckorongsérv, az elcsípődött idegek vagy a gerincvelő azonosítására szolgál.
- Vezetéskor mielogramok Speciális biológiai festéket használnak, amelyet a gerincoszlop körüli területre fecskendeznek be, hogy jobban láthatóvá váljanak a gerinccsatorna és a csigolyaközi lemezek, valamint a gerincben és a gerinc körüli idegrostok állapota.
- Elektrodiagnosztikai tesztelés lehetővé teszi a felső és alsó végtagok idegeinek elektromos aktivitásának értékelését.
- A csontok pozitronemissziós vizsgálata mindenekelőtt a csontok onkopatológiáját tárja fel.
- Denzitometria - csontsűrűség meghatározása - látható a csont ásványianyag-sűrűségének csökkenéséhez vezető betegségekre és állapotokra.
A hátfájás elleni küzdelem módszerei
A hát különböző részein jelentkező fájdalom összetett szerkezete és a kóros elváltozások stádiumai megkövetelik a gyógyszeres és nem gyógyszeres kezelés kombinációjának szükségességét.
A krónikus hátfájásban szenvedő betegek terápiájának alapelvei a bizonyítékokon alapuló orvosláson alapulnak:
- elmagyarázza a betegnek a fájdalom okait és általában jóindulatú eredetét;
- megfelelő szintű napi fizikai aktivitás biztosítása;
- hatékony és biztonságos kezelés előírása, elsősorban fájdalomcsillapítás céljából;
- a terápia korrekciója, ha 1-3 hónap után hatástalan.
Hátfájás nem gyógyszeres kezelése
A legtöbb esetben a hátfájásban szenvedő beteg 2-6 héten belül javul. A nem specifikus kezelés fő célja a mozgáskorlátozások csökkentése, a visszaesések minimalizálása, és bár a jó fizikai erőnlét nem képes minden fájdalmas epizódot megelőzni, megkönnyíti ezeknek az epizódoknak a megoldását.
A helyes motoros sztereotípia kialakítása és a fizikoterápia fontos területei a fájdalom nem gyógyszeres korrekciójának.
Az időtartam alapján a hátfájás nem gyógyszeres kezelése három fázisra osztható.
I. szakasz - passzív fizioterápia az akut időszakban (6 hét).
szakasz II – aktív gyakorlatok a szubakut időszakban (6-12 hét).
szakasz III - rehabilitációs fizioterápiás hatások.
Az ágynyugalom akut hátfájás esetén csak korlátozott ideig írható elő.
A különböző fizikai tevékenységek, valamint a kiegészítő és alternatív gyógyászat formái segíthetnek a fájdalom enyhítésében, mint például:
- nem specifikus fizikai gyakorlatok, például napi séta, kerékpározás, úszás. A szövődménymentes hátfájás esetén rendszeres fizikai aktivitás és finom nyújtás javasolt a hosszú távú eredmények javítása érdekében. A has- és gerincizmok erősítésére fizikoterápia is javasolható;
- A terápiás masszázst rövid távú fájdalomcsillapításra használják, de nem vezet hosszú távú funkcionális javuláshoz;
- az akupunktúra, a manuálterápia és a gerinchúzó módszerek alkalmazása.
A fájdalom gyógyszeres kezelése
A hátfájás gyógyszeres kezelésének leggyakoribb módszerei a következők:- Nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek és izomrelaxánsok.
- Szteroid hormonok injekciója a gerinc ízületi üregébe vagy epidurális terébe, ami csökkenti a gyulladást és a hátfájást. Ez a fajta terápia azonban a gyógyszerek mellékhatásai miatt nem alkalmas hosszú távú használatra.
Mikor alkalmazzák a sebészeti kezelést?
Míg a hát- vagy nyakfájdalmakban szenvedők túlnyomó többsége idővel felépül gyógyszeres vagy nem sebészeti kezelés nélkül, egyes betegeknél szükség lehet a gerincbántalmak műtéti korrekciójára. Általánosságban elmondható, hogy a gerincfájdalmakban szenvedő beteg műtéten esett át, ha a következő kritériumok teljesülnek:- a szerkezeti problémát diagnosztizálták és képalkotó vizsgálattal (pl. röntgen vagy MRI) igazolták;
- A konzervatív kezelések, például a fizikoterápia vagy a gyógyszerek nem nyújtottak megfelelő fájdalomcsillapítást;
- a hátfájdalom legyengít, és megakadályozza, hogy napi tevékenységben vagy fizikai tevékenységben vegyen részt;
- a tünetek negatívan befolyásolják a fizikai vagy érzelmi egészséget;
- objektív, diagnosztikai módszerekkel megerősített okai vannak annak a feltételezésnek, hogy a gerincműtét előnyös lesz;
- neurológiai károsodás lép fel.
A hátfájás megelőzése
Az egészséges életmód fenntartása a kulcsa a hátfájás megelőzésének. A túlsúly megterheli a hátat, ezért fontos az egészséges testsúly megőrzése. A rendszeres testmozgás erősíti a has- és hátizmokat. A dohányzás felgyorsítja az erek és a szervezet számos szövetének öregedését, így hozzájárul a gerinc öregedéséhez is, így a dohány tartalmú termékek használatának abbahagyása újabb lépés az egészséges hát felé. A helyes testtartás, a munkahelyi ergonómia és az ülő életmód elkerülése hatékony módja a hátfájás megelőzésének.